július 17, 2015

Bocsánatkérő levél

Kedves olvasók - már ha még vannak(mert ha nem lennének, azt is megérteném, bár abból a 30 emberből, aki szavazott, nem ezt szűrtem le.

Nagyon sok érzés kavarog bennem; csalódottság, bűntudat, szomorúság, boldogság, valamint eszembe jutnak olyan szavak, mint lelkiismeret, remény és ígéret.
Most elkezdhetnék itt hablatyolni mindenféle bölcs dologról, de úgy gondoltam felesleges, mivel még így is rohadt nehezen írom meg ezt a kis "levelet", valószínűleg azért, mert azt sem tudom, hogy hogyan kérjek bocsánatot, és ha esetleg kérek is, meg lehet-e ezt bocsátani, vagy el lehet-e nézni?Nem tudom, de lényegtelen, mert a helyzet már fennáll, és a változtatásra valljuk be csekély az esély.Szóval nem kerülgetném a forró kását ha lehet, közölni szeretném azt, amit sosem akartam közölni - amit sosem terveztem közölni - és amitől mindig idegbajt kaptam, ha egy másik blogger követte el meggondolatlanságból, vagyis hogy nagyon sajnálom, de a blog jelen állás szerint mégsem lesz befejezve.Azért mondom, hogy mégsem, mert nemrég (az is jó rég volt már) kihirdettem, hogy a blog igenis be lesz fejezve, csak nem tudom mikor.Hát, ha ez egy kis kevés megnyugvást esetleg reményt jelent bárkinek is, akkor azt mondhatom, hogy semmi sem biztos.Így az sem, hogy nem lesz befejezve.Viszont az arány olyan 65-35%, és azt hiszem nem kell mondanom, hogy melyik a több...

Nehéz ezeket a sorokat írni, de sajnos muszáj megejtenem.És te, kedves olvasó, megérdemled, hogy indokokat kapj.Szóval tessék, az indokok.Az egyik legfőbb, amire támaszkodhatok az idő- illetve ihlethiány.Amikor elkezdtem a blogot, tele voltam pozitív energiákkal, ötletekkel, amikről azt hittem később beforrnak, és valami tök jót tudok írni belőle.Azonban ahogy telt az idő, rájöttem, hogy folyamatos ihlethiánnyal küszködöm, és így borzasztó késésekbe torkollott az egész blogolás.Továbbá úgy éreztem, megingott a magabiztosságom afelől, hogy ez a történet egyáltalán jó-e eléggé, megfelel-e a saját, és mások elvárásainak.Szóval nem is kell mondanom, az időhiány még valami, de az, hogyha e mellé még azt sem tudom mit írjak, az nagyon nem jó.És akkor erre tetőzött még a március.Aki nem csak Zaynt szereti, (bár ha végiggondolom, szerintem az is, aki csak őt kedvelte, az is hallotta) tudja, hogy kilépett a One Direction-ből.Ez bennem olyan törést okozott, amely által hatalmasat csalódtam benne.Nem kezdek itt érzelmeskedni, nem ez a célom, mindössze annyi a lényeg, hogy valami megtört, és azóta se Zayn, se a One Direction nem érdekel.Persze jöhetnétek azzal, hogy mégis milyen directioner voltam én, ha attól, hogy Zayn kilép máris """megutálom""" a bandát..Hát erre annyit mondanék, anélkül, hogy részletezni kezdeném, hogy egyszerűen betelt a pohár azzal, hogy Zayn kilépése után még mindig megy ez a duma arról, hogy "a srácok hatalmas izgalommal várják az OTRA turnét, és ők teljes erővel nekikezdenek a munkának", mintha semmi az égvilágon nem történt volna.Persze megértem, ők nem tehetnek arról, hogy Zayn kilépett, de valamilyen szinten mégis.Ráadásul nekem volt jegyem a bécsi koncertre, és az, hogy konkrétan kiderült, hogy Zayn ott se lesz, nagyon felbosszantott.Na de mindegy is, ez már a múlt, ha valakinek nem ez a véleménye, természetesen elfogadom.

Szóval arra jöttem rá, hogy ez nekem így nem megy.Minél tovább húztam az időt, arra várva, hogy ihlet jöjjön, annál kevésbé jutott eszembe az egész, és a végén már a saját történetemet kellett elolvasnom újra, hogy felelevenítsem, hogy egyáltalán mi történt eddig.Valamint azt is el szeretném mondani, hogy inkább hagyom abba itt, ahol még talán van valami "értéke" a blognak, mintsem hogy írjak egy ritka szar elsietett befejezést.Szerintem azzal még nagyobb csalódást okoznék, mint ezzel a levéllel egymagában.Azt is nagyon sajnálom, hogy a következetességem hiánya miatt most ti szenvedtek, nem tudom elégszer elmondani, de a blog kezdete is olyan rég volt már, hogy megváltoztam.Szinte teljesen átalakult az érdeklődési köröm, és az írás még mindig ez alá tartozik, viszont ha nincs ihlet, nincs mit írni.

Akármi is történjék, szeretném megköszönni azt a sok visszajelzést, amit kaptam tőletek, és tényleg szinte egytől-egyig pozitívak voltak, szóval ezért nem lehetek elég hálás.Az a hihetetlen sok feliratkozó is nagyon jól esett, mindenféle visszajelzésnek örültem.Köszönöm, hogy olvastátok, sose adjátok fel a reményt, és remélem egyszer csak megcsap egy hatalmas ihlet, és talán egyszer még visszatérek hozzátok, hogy be tudjam fejezni ezt a kis történetet, amelyet nektek szántam.Ha bármi kérdésetek van, vagy csak jól le akartok cseszni, nyugodtan tegyétek meg, bár már azon se lepődnék meg, ha ennyi kihagyás után senkit sem érdekelne ez a közlemény.De úgy éreztem, legalább ezzel le kell zárnom a dolgokat, legalább ennyi tisztesség legyen benne.

Nem is tudom mit mondjak lezárásként, talán még egyszer sajnálom, köszönöm, és egy jó tanács; sose ragaszkodjatok túlságosan semmihez, mert azzal jártok a legjobban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése