július 17, 2015

Bocsánatkérő levél

Kedves olvasók - már ha még vannak(mert ha nem lennének, azt is megérteném, bár abból a 30 emberből, aki szavazott, nem ezt szűrtem le.

Nagyon sok érzés kavarog bennem; csalódottság, bűntudat, szomorúság, boldogság, valamint eszembe jutnak olyan szavak, mint lelkiismeret, remény és ígéret.
Most elkezdhetnék itt hablatyolni mindenféle bölcs dologról, de úgy gondoltam felesleges, mivel még így is rohadt nehezen írom meg ezt a kis "levelet", valószínűleg azért, mert azt sem tudom, hogy hogyan kérjek bocsánatot, és ha esetleg kérek is, meg lehet-e ezt bocsátani, vagy el lehet-e nézni?Nem tudom, de lényegtelen, mert a helyzet már fennáll, és a változtatásra valljuk be csekély az esély.Szóval nem kerülgetném a forró kását ha lehet, közölni szeretném azt, amit sosem akartam közölni - amit sosem terveztem közölni - és amitől mindig idegbajt kaptam, ha egy másik blogger követte el meggondolatlanságból, vagyis hogy nagyon sajnálom, de a blog jelen állás szerint mégsem lesz befejezve.Azért mondom, hogy mégsem, mert nemrég (az is jó rég volt már) kihirdettem, hogy a blog igenis be lesz fejezve, csak nem tudom mikor.Hát, ha ez egy kis kevés megnyugvást esetleg reményt jelent bárkinek is, akkor azt mondhatom, hogy semmi sem biztos.Így az sem, hogy nem lesz befejezve.Viszont az arány olyan 65-35%, és azt hiszem nem kell mondanom, hogy melyik a több...

Nehéz ezeket a sorokat írni, de sajnos muszáj megejtenem.És te, kedves olvasó, megérdemled, hogy indokokat kapj.Szóval tessék, az indokok.Az egyik legfőbb, amire támaszkodhatok az idő- illetve ihlethiány.Amikor elkezdtem a blogot, tele voltam pozitív energiákkal, ötletekkel, amikről azt hittem később beforrnak, és valami tök jót tudok írni belőle.Azonban ahogy telt az idő, rájöttem, hogy folyamatos ihlethiánnyal küszködöm, és így borzasztó késésekbe torkollott az egész blogolás.Továbbá úgy éreztem, megingott a magabiztosságom afelől, hogy ez a történet egyáltalán jó-e eléggé, megfelel-e a saját, és mások elvárásainak.Szóval nem is kell mondanom, az időhiány még valami, de az, hogyha e mellé még azt sem tudom mit írjak, az nagyon nem jó.És akkor erre tetőzött még a március.Aki nem csak Zaynt szereti, (bár ha végiggondolom, szerintem az is, aki csak őt kedvelte, az is hallotta) tudja, hogy kilépett a One Direction-ből.Ez bennem olyan törést okozott, amely által hatalmasat csalódtam benne.Nem kezdek itt érzelmeskedni, nem ez a célom, mindössze annyi a lényeg, hogy valami megtört, és azóta se Zayn, se a One Direction nem érdekel.Persze jöhetnétek azzal, hogy mégis milyen directioner voltam én, ha attól, hogy Zayn kilép máris """megutálom""" a bandát..Hát erre annyit mondanék, anélkül, hogy részletezni kezdeném, hogy egyszerűen betelt a pohár azzal, hogy Zayn kilépése után még mindig megy ez a duma arról, hogy "a srácok hatalmas izgalommal várják az OTRA turnét, és ők teljes erővel nekikezdenek a munkának", mintha semmi az égvilágon nem történt volna.Persze megértem, ők nem tehetnek arról, hogy Zayn kilépett, de valamilyen szinten mégis.Ráadásul nekem volt jegyem a bécsi koncertre, és az, hogy konkrétan kiderült, hogy Zayn ott se lesz, nagyon felbosszantott.Na de mindegy is, ez már a múlt, ha valakinek nem ez a véleménye, természetesen elfogadom.

Szóval arra jöttem rá, hogy ez nekem így nem megy.Minél tovább húztam az időt, arra várva, hogy ihlet jöjjön, annál kevésbé jutott eszembe az egész, és a végén már a saját történetemet kellett elolvasnom újra, hogy felelevenítsem, hogy egyáltalán mi történt eddig.Valamint azt is el szeretném mondani, hogy inkább hagyom abba itt, ahol még talán van valami "értéke" a blognak, mintsem hogy írjak egy ritka szar elsietett befejezést.Szerintem azzal még nagyobb csalódást okoznék, mint ezzel a levéllel egymagában.Azt is nagyon sajnálom, hogy a következetességem hiánya miatt most ti szenvedtek, nem tudom elégszer elmondani, de a blog kezdete is olyan rég volt már, hogy megváltoztam.Szinte teljesen átalakult az érdeklődési köröm, és az írás még mindig ez alá tartozik, viszont ha nincs ihlet, nincs mit írni.

Akármi is történjék, szeretném megköszönni azt a sok visszajelzést, amit kaptam tőletek, és tényleg szinte egytől-egyig pozitívak voltak, szóval ezért nem lehetek elég hálás.Az a hihetetlen sok feliratkozó is nagyon jól esett, mindenféle visszajelzésnek örültem.Köszönöm, hogy olvastátok, sose adjátok fel a reményt, és remélem egyszer csak megcsap egy hatalmas ihlet, és talán egyszer még visszatérek hozzátok, hogy be tudjam fejezni ezt a kis történetet, amelyet nektek szántam.Ha bármi kérdésetek van, vagy csak jól le akartok cseszni, nyugodtan tegyétek meg, bár már azon se lepődnék meg, ha ennyi kihagyás után senkit sem érdekelne ez a közlemény.De úgy éreztem, legalább ezzel le kell zárnom a dolgokat, legalább ennyi tisztesség legyen benne.

Nem is tudom mit mondjak lezárásként, talán még egyszer sajnálom, köszönöm, és egy jó tanács; sose ragaszkodjatok túlságosan semmihez, mert azzal jártok a legjobban.

február 27, 2015

Őrlődés[22.fejezet]

Sziasztok!Itt az új rész, remélem tetszeni fog!Igyekeztem sietni vele.Nagyon köszönöm a 60 feliratkozót, viszont kicsit csalódott voltam a kevés komment miatt, jó lenne egy kis visszajelzés.
Sok puszi, xx
----------------------------------------------------

Adelaine Howell

Négy napja őrlődöm a kialakult helyzet miatt.A szívem minden kis pontja azt sugallja, hogy ez csakis valami csúnya félreértés lehet, de ilyenkor az eszem megállít, és közli, ez rohadtul nem egy tündérmese, ahol garantált a siker a végén, és jó lenne, ha le tudnám állítani az olyasfajta gondolatokat, amik arról szólnak, hogy Zayn nem hibás.

Biztos, hogy nem véletlenül nem mondja el a dolgokat, ez egyértelmű, szóval nincs miről beszélni, én pedig addig nem fogok kezdeményezni, amíg ő nem teszi.Úgy érzem, itt most nem nekem kell futnom a másik után, szóval szépen leülök, és várok.Ezt teszem már 96 órája, de lassan már megőrülök.Nem akarom összetörni a szívem.Nem mintha szerelmes lennék, vagy ilyesmi, de akkor is.Nem mondhattam el senkinek, mert nem akarom rögtön azzal kezdeni, hogy konkrétan pár hete járunk, és máris titkol előlem valamit, amivel kapcsolatban rossz érzésem van.Olyan ez, mintha be lennék zárva egy dobozba, miközben klausztrofóbiás vagyok.Egyébként is, tudhattam volna előre, szóval nem lepődnék meg, ha megkapnám azt a mondatot, hogy "én megmondtam".Ezért inkább úgy döntöttem várok, és megpróbálom mással elterelni a figyelmem.

Az iskolában hál'istennek Lilah-ékkal elcsevegem az egész napot, így nem gondolok rá annyit, de ettől még otthon nem szerencsésebb a helyzet.Miután leszálltam a buszról, és elindultam az épület felé, arra gondoltam, hogy mennyire szar ez így, hogy egymással szemben lakunk.Akármit csinálunk, nem tudjuk elkerülni egymást, és én ezt így nem bírom.Persze nincs sok választásom, örülök, hogy van hol laknom, de azért mégsem a legjobb ez így.

Azt hiszem olyan vagyok az utóbbi két napban, mint egy zombi.Alszom, bejárok az iskolába, hazajövök, eszem, tanulok, és lefekszem.Ja, és gondolkozom.Ez kihagyhatatlan.
Utálom, hogy Zayn teljesen a gondolataimba férkőzte magát, és nincsen kiút.Legalábbis amíg egyedül vagyok, és összeesküvés-elméleteket gyártok, addig nincs.Vagy éppen azon agyalok, hogy mit ronthattam el az elején, vagy úgy szimplán mi van, ha bele se kellett volna kezdeni ebbe az egész kapcsolatba.

Mikor beléptem az épületbe, megállt a szívem a rémülettől, ugyanis ő állt az előtérben.Rögtön rám nézett amint megjelentem, és egy mosollyal keveredett aggódó arcot véltem rajta felfedezni.Gondolom nem tudta hogyan fogom lereagálni a helyzetet, de nem kellett sokat gondolkoznia, mert egyszerűen figyelmen kívül hagytam.Fogalmam sem volt, hogy mi a francot áll ott mint egy szerencsétlen, de minél előbb ki akartam jutni a kínos szituációból, és az sem segített, hogy folyamatosan engem bámult.

Másrészről viszont azért fagytam le, mert számomra hosszú idő után újra láttam őt.Vegyes érzések fogadtak, de nem tudtam elfeledni azt az örömöt, hogy legalább látom.Persze igyekeztem nem kimutatni, de attól még éreztem.Még így is, hogy dühös és szomorú voltam miatta, helyesnek láttam a pár napos borostájával együtt.Szinte tökéletes volt, nekem legalábbis.

Álltam az égető tekintetét, és igyekeztem sietősen előkapni a kulcsomat, hogy kinyissam az ajtót.Nagy nehezen bedugtam a zárba, és elforgattam, vagyis csak próbáltam, ugyanis sehova nem mozdult.Halkan szitkozódtam, miközben mindvégig tudtam, hogy azt nézi mit bénázom.Többször is megpróbáltam elfordítani, de olyan volt, mintha rossz kulcsot raktam volna bele, ami természetesen nem volt igaz, hiszen leellenőriztem.Természetesen ennek is most kellett történnie, Zayn előtt.

- Segítsek? - hallottam a hangját a hátam mögött, mire újabb ütemet hagyott ki a szívem.Ideje lesz ezt abbahagyni, különben szívritmuszavarban fogok elhunyni.

- Nem - vágtam gondolkodás nélkül, mert nem akartam a segítségét.Nem akartam, hogy azt higgye, ha segít, el lesz intézve minden.

Egy fokkal türelmetlenebbül újra beraktam a kulcsot a zárba, és kicsit rángatva a kilincset, megpróbáltam újra elforgatni - sikertelenül.A káromkodásaimmal sem sikerült kinyitni, maximum csak lenyugtatni magam.

- Add ide - szinte utasított, meglepve engem.Mivel szerettem volna még ma hazajutni, és ez volt az egyetlen választásom, átadtam neki a kulcsot, kerülve a szemkontaktust, és vártam, hogy tegyen csodát.

Odalépett a zárhoz, bedugta a kulcsot, és csinált néhány mozdulatot, amit nem igazán tudtam követni, egy, mert eltakarta, kettő, pedig olyan gyorsan tette a dolgát, hogy fel sem tűnt, mikor az ajtó hirtelen kinyílt.Zayn elégedett mosollyal felém fordult, és feltartotta a kulcsot, amit a lehető leggyorsabban igyekeztem megkaparintani, de nem hagyta olyan könnyen.Egy szempillantás alatt feljebb emelte, és így már nem értem el.

- Zayn - kiabáltam rá, mire leengedte a karját, és elvettem tőle a tárgyat.Azonban mielőtt el tudtam volna fordulni, egy szempillantás alatt magához húzott, és egy csókot nyomott a számra.Nem tudtam megszólalni a döbbenettől, - na meg attól, hogy az ajkaival befedte az enyémeket - de nem húzódtam el azonnal.Legbelül én is érezni akartam újra a csókját, még ha nem is akartam bevallani hangosan.Pár másodperccel később erőt vettem magamon és elhúzódtam, majd amilyen gyorsan csak lehetett faképnél hagytam, és becsuktam magam mögött az ajtót, hogy esélyem se legyen megenyhülni rajta.Így is azt éreztem, hogy túl messzire mentem, és most azt fogja hinni, hogy már nem haragszom rá, és nem vagyok csalódott.Pedig ez nem igaz.Legbelül össze vagyok törve, akár tetszik akár nem, és lassan kezdem azt érezni, hogy ennél a helyzetnél még az igazság is ezerszer jobb lenne.


***

- Képzeljétek, Greg elhívott randira.Egy igazi randira! - örvendezett Lilah, még mielőtt becsengettek volna az utolsó órára.Első hallásra fogalmam nem volt róla, hogy ki a tököm az a Greg, de diplomatikusan hallgattam, és reménykedtem, hogy egyszer csak leesik.Ez meg is történt nem sokkal később, mikor visszaemlékeztem a szilveszter éjszakára, és rájöttem, hogy velük ismerkedtünk össze, csak én éppenséggel mással voltam utána elfoglalva.

- Na, ez tök jó, és mikor mentek? - kérdeztem vissza.

- A hétvégén.Mivel ő londoni nem tudunk majd annyit találkozni, de remélem attól még összejön - válaszolt izgatottan.

- És nem félsz a távkapcsolattól? - érdeklődött Jesy.

Lilah megrántotta a vállát, majd ezután megszólalt a csengő, de szerencsére a tanár mindig késik, így nem volt gond. - Még sosem voltam távkapcsolatban, és egyszer mindent ki kell próbálni.Nem akarok arra gondolni, hogy mik lehetnek a hátulütői, egyelőre.

- Nem is kell, úgy is érzed, ha valami nem oké - erősítettem meg a hitében, mivel nem akartam a saját negatív véleményemmel traktálni, hisz én nem nagyon hiszek az ilyesfajta kapcsolatokban.Igaz, nem volt ilyenben még részem, de valamiért úgy érzem, hogy nem tudnék megbízni abban, aki ilyen messze van tőlem.Végül is, akárhogy átvághat, ha akar.Nem mintha ennek az ellentéte garantálva lenne, ha az embernek közel van a pasija.Annyira közel, hogy konkrétan szemben lakik vele..

És tessék.Már megint Zaynhez lyukadtam ki, úgy a mai napom már tizedszerre.Egyszerűen nem bírom túltenni magam rajta, és ez már teljesen kiborít.Miért nem lehet életem rajta kívül?Miért kell ezen agyalnom ennyit?

- Del? - rántott vissza a valóságba Jesy.

- Hm? - motyogtam.

- Mi van veled mostanában? - kérdezte.

- Semmi.Mi lenne? - hazudtam.Bár nem igazán hittem el, hogy van értelme, mert úgyis látszik rajtam.Próbáltak csöndben maradni, és elfogadni a tényt, hogy nem akarom elmondani, de aztán meggondoltam magam.Végül is a barátnőim. - Mostanában nem minden oké Zaynnel, és ezen gondolkozom, de egyébként semmi különös nincs - válaszoltam.

- Hogy érted? - szólalt meg Lilah meglepett arccal.

- Összevesztünk, mert szerintem nem mond el nekem valamit - mondtam, mikor a tanár lépett be a terembe.Minket ez nem nagyon zavart, csak innentől kezdve suttognunk kellett.

A barátnőim sajnálkozó tekintete után megbántam, hogy elmondtam az igazat. - Majd biztos kibékültök - szólalt meg Jesy.

- Ja, biztos - böktem ki, majd onnantól kezdve inkább az órára próbáltam koncentrálni, de mit ne mondjak, nem volt könnyű.

***

Jól esett a lányoktól, hogy délután elcsaltak az egyik sulihoz közeli kávézóba abból az okból, hogy rossz kedvem van.Mivel nem volt dolgom délutánra, nem kellett sokat gondolkoznom azon, hogy belemenjek-e, és így legalább le tudtam rövidíteni azoknak az óráknak a számát, amelyet egyedül kellett volna töltenem otthon.

Időközben az időjárás idomult a hangulatomhoz, mert valami havas eső szerű dolog esett az égből, de valahogy ahelyett, hogy még jobban lehangolt volna, inkább kissé feldobott.Úgy tűnik mostanság egyáltalán nem tudom kontrollálni az érzéseimet, és ez eléggé aggasztó.Mindenesetre próbálok normális lenni.

Miután a kinti nedves idő elől besiettünk a kávézó helyiségébe gyorsan elfoglaltunk egy asztalt, és leadtuk a rendelésünket.Jól esett beszélgetni, mert Jesy és Lilah jókedvű volt, és ez valamennyire rám is ragasztotta a hangulatot, még ha nem is beszéltem annyit, mint szoktam, habár a gondolataimat nem lehetett irányítani.Többnyire csak hallgattam, ahogy boldogan beszélgetnek, egészen addig, míg a kávézóba nyíló ajtó ki nem nyílt.

Ha valaki azt mondja, az égiek közül direkt úgy hozzák össze a dolgaimat, hogy azok a lehető legszerencsétlenebbül jöjjenek ki, akkor azt el is hiszem.Zayn akarva vagy akaratlanul természetesen ugyanoda lépett be ugyanabban az időben, amikor én ott vagyok, nem is lehetne másként.A szívem megint leállt egy pillanatra, és hirtelen rohadtul nem tudtam mit tegyek, szóval azt cselekedtem, ami legelőször eszembe jutott.

- Jézusom, ott van Zayn.Szóljatok, ha leült valahova - hadartam, és gyorsan lebuktam az asztal alá, mintha keresnék valamit.Szerencsére nagy volt a kávézó, ezért volt esély, hogy elkerüljük egymást, de tekintve a szerencseszériámat, semmi esélyem nem volt, hogy ne vegyen észre.Habár kicsit gyerekes döntés volt ezt tenni, abban a pillanatban egyáltalán nem érdekelt.
A barátnőim reakcióit meg sem vártam, csak reménykedtem, hogy felfogták, és úgy tesznek, ahogy mondtam.

- Ööö, oké.. - szólalt meg Jesy.Másodpercek teltek el, én meg még mindig feszülten a padlón kutattam a semmit. - Most leült, feljöhetsz - tájékoztatott, én meg úgy tettem, ahogy mondta.Lassan és óvatosan körülnéztem a terepen, majd megnyugodtam amikor láttam, hogy jóval messzebb van a mi asztalunktól.Ami viszont kétségeket keltett bennem az az, hogy valami csávóval volt, aki habár nem nézett ki valami rossz fazonnak, nem nyugtatott meg.Mi van, ha köze van ahhoz, amit Zayn nem mond el?Lehet, hogy csak paranoiás vagyok, de sosem tudhatom.Zayn pedig egyébként sem tűnt valami feldobottnak, szóval nem hiszem, hogy nagyon a kedvére van az, hogy itt kell lennie.
- És most itt fogsz bujkálni? - tudakolta Lilah kétkedő arckifejezéssel.

- Dehogy.Most sem bujkálok - vágtam vissza, bár tudtam, hogy nem nagyon hisznek nekem.Inkább azt vártam, hogy minél hamarabb elhúzzunk innen, és végre mély levegőt vehessek.

- Mindegy, nemsokára úgy is befejezzük, aztán megyünk - tette hozzá Jesy, amely olyan 3 perc múlva be is következett, mivel a beszélgetés kifulladt.Szépen lassan kifizettük a számlát, miközben én mindvégig Zaynen tartottam a szemem.Minden porcikámmal reméltem, hogy nem fog észrevenni, de mint mondtam, ez nagyon nem az én napom volt.Az utolsó pillanatban, mikor minden zöld utat adott, hirtelen felénk kapta a fejét, én pedig tudtam, hogy itt elbuktam az egészet.

- Siessünk - hadartam, majd elkezdtem tolni előre Lilah-t.Próbáltam közben nem Zayn irányába nézni, de a szemem sarkából láttam, hogy még mindig ide néz.Gyorsan átverekedtem magam azon a pár emberen, aki elállta az utat, majd a kijárathoz kaptam, és gyorsan elhagytam az épületet a barátnőimmel.Reméltem, hogy itt kifújhatom magam.

- Adelaine! - hallottam a hangot a hátam mögött.Mindkét barátnőm azonnal megfordult, és kuncogni kezdtek, míg én csak pár másodperccel később, azután, hogy a szemeimet forgattam.De utánam jött.Nem tudom, hogy most elolvadjak-e, vagy inkább rá se rántsak.De ahogy ott állt, ebben a szar időjárásban, és ahogy bámult rám a gyönyörű barna szemeivel..Nem lehet neki sokáig ellenállni, egyszerűen nem megy.Annyiszor volt már erre példa, és én sosem hazudtoltam meg önmagam.Zayn ellenállhatatlan.

- Mi az? - próbáltam a lehető legközömbösebben hangozni.

- Beszélhetnénk? - kérlelt. - Ketten.

Nem tudtam mit reagáljak.Minden vágyam az volt, hogy megbocsáthassak neki, de ez nem volt egyszerű.Ahhoz be is kellett bizonyítania, hogy igaza van, és nem hazudik.

- Öö.. akkor szerintem mi megyünk, Del - közölte Lilah, mire megragadtam a vállát.

- Nem kell - mondtam riadtan.

- Kérlek - szólt közbe Zayn.

- Nyugi Adelaine, beszéljétek meg, abban nincs semmi rossz - suttogta Jesy, mire 5 másodperc múlva ott is hagytak.Remek.

Nem tudtam mit kéne tennem, szóval csak álltam Zayntől körülbelül 10 méterre, és vártam.Miután a barátnőim itt hagytak teljesen egyedül éreztem magam.És sebezhetőnek.De emlékeztettem magam, hogy én nem vagyok hibás.

Pár másodperccel később az előttem álló fiú lassan elindult felém, majd olyan 1 méterre tőlem megállt.

- Még mindig haragszol? - mondta, amelyből nem igazán tudtam kivenni, hogy kérdés, vagy inkább kijelentés.

- Mondtam, hogy mit szeretnék.Ha elmondod, hogy miről van szó, véget vethetsz a kételkedéseimnek - közöltem hidegen, bár nagyon nehezemre esett, mert annyira ártatlannak tűnt, hogy inkább megcsókoltam volna.

Hezitált a válaszon, amit rossz jelnek vettem, de próbáltam nem törődni vele. - Sajnálom - mindössze ennyit mondott.

- Ezt már hallottam - böktem ki, majd hátat fordítottam neki, hogy otthagyjam, de a derekamnál fogva visszafordított magával szembe.Plusz még mielőtt elolvadtam volna a karjaiban, lefejtettem a kezét a derekamról.

Mélyen a szemembe nézett, és valamiért úgy éreztem, hogy most őszinte lesz. - Nem akarom, hogy tudj róla.

- Miről? - kérdeztem szinte azonnal.

- Arról a dologról - válaszolt.

- De miért? - erősködtem.

- Mert nem neked való, és csak bonyolítaná az életed - mondta, nem igazán meggyőzve engem.

- Miért kerülgeted állandóan a témát?Fogadok, hogy annak a csávónak is köze van ahhoz, akivel ide jöttél - vádoltam meg.

- Nem.Ő csak egy haverom - közölte, de nem tudtam, hogy hihetek-e neki.

- Mindegy - böktem ki.

Pár másodpercig nem szólalt meg egyikünk sem, így Zayn helyesnek vélte az időzítést, hogy meginduljon az arcával felém, de tudtam, hogy most nem hagyhatom, hogy ő irányítson.Körülbelül 4 centire az arcomtól a mellkasánál fogva visszatartottam, mire ő csak bámult sötét szemeivel.

- Miért? - kérdeztem csalódottan. - Miért csinálod ezt?.

Két keze közé fogta az arcom, és a szívem kétszer olyan gyorsan kezdett dobogni. - Mert nem akarlak elveszíteni.

február 11, 2015

Hullámvasút[21.fejezet]

Hola!Meghoztam az új részt, amihez két hozzáfűznivalóm lenne.Először is, köszönöm azoknak, akik szavaztak, 12-6-ra az mellett döntöttetek, hogy rövidebb részek legyenek, de hamarabb, így hát itt is van a 21.fejezet!Másodszor pedig, rövidsége ellenére(ami egyébként szerintem annyira mégsem rövid,2821 szó) igyekeztem izgalmasra írni.Nem is foglalom össze, hogy mi történik benne, inkább győződjetek meg róla magatok! :)
ui.: örülnék pár új feliratkozónak, és kicsivel több kommentnek
Sok puszi, K xx

-----------------------------------


Kinyitottam addig lecsukott szememet, amelyről érzésem szerint nem tüntettem el a sminket, majd észrevételeztem, hogy a helyiség, ahol vagyok, Zayn szobája.Fogalmam sem volt, hogy hogyan kerültem ide, sőt, konkrétan azt sem tudtam hányadika van, de nem foglalkoztam vele, mert gyakorlatilag másodpercekkel ezelőtt ébredtem fel.

Kicsit felültem az ágyon, de vissza is húzódtam azonnal, mikor ráeszméltem, hogy csak melltartó, és bugyi van rajtam.Nem tudtam pontosan, hogy miért, szóval kicsit ideges lettem, de aztán idővel visszatértek az emlékek, és rájöttem, hogy tegnap még szilveszter volt.Viszont azt még mindig nem tudtam, hogy pontosan mi történt korábban, és hogy mit csináltam visszaszámláláskor.Szép évkezdés.

Az ágyban egyedül voltam, így nem tudtam megkérdezni Zaynt, de csak egy kis ideig, ugyanis másodpercekkel később ő lépett be az ajtón.Mintha csak gondolnom kellett volna, és máris megjelenik.Az egész helyzet félelmetesen emlékeztetett arra az esetre, ami annyira nem is régen történt.Ugyanitt voltam, ugyanúgy belépett az ajtón, csak akkor éppenséggel jobban emlékeztem a dolgokra, és az sokkal kínosabb volt.

Csak az alsónadrágja volt rajta, meg egy laza szürke póló, de így is lélegzetelállítóan festett.Mikor észrevette, hogy fent vagyok, elvigyorodott, amit nem értettem, majd felém kezdett sétálni.

- Jó reggelt - üdvözölt, és egy csókot nyomott a homlokomra.Reméltem, hogy majd mond valamit a tegnappal kapcsolatban, de mindvégig sejtelmes maradt.A francba.

- Ömm..hogy kerültünk hozzád? - kérdeztem érdeklődve.Felcsillant a szeme, és az ujjával az ajkát kezdte birizgálni, hezitálva a válaszon.

- Nos, miután elaludtál a kocsiban, úgy gondoltam, hogy hazavezetek addig, és miután ideértünk, beraktalak az ágyba - válaszolt.Viszont még mindig nem értettem valamit.Elaludtam a kocsiban?Mi van Lilah-ékkal?

- Elaludtam a kocsiban? - vetettem fel összeráncolt szemöldökkel, mire Zayn kuncogni kezdett. - Mit csináltunk? - kérdeztem kikerekedett szemekkel, miközben a kezemet a tarkómon tartottam.

- Nos... - kezdte vigyorogva. - Megleptelek és meglátogattalak a Project Clubban, aztán kicsit felmelegedett a hangulat, és közölted, hogy menjünk haza, mire nem tudtam nemet mondani, így a kocsiban kötöttünk ki - magyarázta, kis szünetet tartva.A dolgok azonban már így is nagyon kezdtek visszatérni az emlékezetembe. - Az autóban pedig, hát hogy is mondjam, nem hagytál vezetni, és végül ott dugtunk - fejezte be.Majdnem elröhögtem magam meglepő szóhasználata miatt, de sikerült visszatartanom, és inkább komoly arcot vágnom.Miközben elmondta, lassan kezdtek beugrani az események, mintha csak egy rövidzárlat lett volna az agyamban.Szerencsére azonban nem éreztem annyira kínosnak az egészet, mivel Zayn őszinte jókedve ragadós volt, és nem tudtam sem haragudni magamra, sem szégyellni magam a történtek miatt.Inkább vicces volt.

- Direkt kihasználtad a helyzetet - vágtam mérges arcot, mire felnevetett.

- Tetted a dolgod magadtól is, én egy szót sem szóltam - vágott vissza nagy vigyorral az arcán. - Egyébként nem úgy tűntél, mint aki rosszul érzi magát - kacsintott, és aztán adott egy csókot.

Nos, Zayn elmondásai szerint legalább nem kezdtem szomorúan az évet.

- Csinálsz valami reggelit? - váltott témát.Meglepett ez a hirtelen ötlet, főleg, hogy régebb óta van fent, mint én.Viszont még sosem csináltam neki kaját, szóval kihívást láttam az egészben, annak ellenére, hogy kicsit olyan érzésem volt, mintha valami rabszolgája lennék.

- Mit szeretnél? - kérdeztem, az arcán pedig mintha meglepettséget tapasztaltam volna.Másodperceken belül viszont mosoly váltotta fel.

- Mindegy, csak ne szendvics legyen, mert attól már rosszul vagyok - nevetett.

- Jó - válaszoltam, kikelve az ágyból. - Csak előtte felöltözöm - tettem hozzá, utalva arra, hogy csak fehérnemű van rajtam.

- Felőlem maradhatsz így is - hallottam a hangjában a játékosságot.

- Felőlem viszont nem - fordultam felé, miközben gyorsan magamra kaptam egy melegítő nadrágot, és egy pólót, ami az övé volt.Még mindig jobb, mint a melltartó + bugyi párosítás önmagában.Csalódott fejet vágott, de ügyet sem vetettem rá, inkább otthagytam a szobában, hogy elinduljak a konyhába csinálni valami harapnivalót.

Mivel a szendvics ki volt lőve, - hozzáteszem amúgy sem amellett döntöttem volna - úgy gondoltam, hogy egy kiadós ham & eggset készítek neki.Szerencsésen megtaláltam a hűtőjében a hozzávalókat, és elővettem egy serpenyőt, amit majd használni fogok.Miközben sütöttem a tarját és a tojást, ő még mindig a szobájában volt, feltételezem öltözött, de nem érdekelt.Amúgy is csak megzavarna a hatalmas koncentrálásban.

Pár perce sütöttem már, és már csak pár másodperc választott el attól, hogy tökéletes legyen, amikor Zayn kezeit éreztem a derekamon.Elmosolyodtam, és éreztem, hogy ő is.Parfümjének illata megcsapta az orrom, amit annyira szeretek rajta.

- Finom illat van - szólalt meg, utalva a kajára, miközben átölelte a derekamat hátulról.

- Örülök - mondtam, majd lekapcsoltam a sütőt, miután észrevettem, hogy időközben készen lett a reggeli.A már pulton levő két tányérra pakoltam elfelezve az ételt, Zayn pedig csak ezután engedett el annyi időre, hogy szembefordítson magával.

- Köszi - bökte ki, majd a fülem mögé söpört egy hajszálamat, miközben én elvesztem a barna szemeiben.Az ember csak úgy nézi, és közben semmi másra nem tud gondolni, csak arra, hogy milyen gyönyörűek.Velem legalábbis mindig ez történik.Valószínűleg most is, hiszen már megint csak arra eszméltem, hogy automatikusan közelebb húzódom hozzá, ő pedig nem ellenkezik, sőt, közelebb húz magához, és lassan megcsókol.Szinte kínzóan lassan csinálta, én pedig nem akartam még jobban elveszni, szóval elhúzódtam tőle, és a pult felé fordultam.

- Reggelizzünk - motyogtam, majd a tányérokat megfogva leraktam az ételt az asztalra.Zayn azonban máshogy tervezte, mert amint elengedtem a tányért, megragadta a kézfejem, és egy szempillantás alatt megint szemben találtam magam vele.A pillantása szinte égetett, és egy tipikus félmosoly jelent meg az arcán, amitől elolvadtam.

- A reggeli ráér - közölte, és szinte azonnal letámadta a nyakam az ajkaival.Tényleg nem akartam beadni a derekam, de gondoltam hagyom egy kis ideig, csináljon, amit akar.Mikor érezte, hogy nem húzódom el, kicsit erőszakosabbá vált, és jobban nekem nyomta magát, ami arra sodort, hogy hátráljak, mert nem volt mögöttem fal.Ezalatt másra sem tudtam koncentrálni, mint Zayn csókjaira, így hát csak arra lettem figyelmes a következő pillanatban, hogy valaminek hirtelen nekiütközöm, és egy köteg újságszerű valami hullik a földre.Zayn elengedett, megfordultam, és akkor vettem észre, hogy nem falnak, hanem az egyik polcnak ütköztem neki, amitől sikeresen levertem egy csomó újságot és dossziét.Az előttem álló fiúra pillantottam, akinek az arckifejezése valamilyen oknál fogva zaklatottnak tűnt, és a reakciómat kémlelte, de ezt csak azután értettem meg, miután jobban szemügyre vettem a földön heverő rendetlenséget.

Ugyanazok a papírok voltak szanaszét szórva, amelyeket még jó régen találtam ugyanitt, egyedül.Ismeretlen lányok fotói, telefonszámai, iratai, és még ki tudja mik.Levert a víz egy pillanatra, hiszen ezek a képek örökké beleégtek az agyam rejtett bugyraiba, mindössze próbáltam - ha már kiűzni nem tudtam, - legalább figyelmen kívül hagyni.Imádkoztam, hogy többé ne kerüljenek elő, de hogy pont most kellett megjelenniük, megfagyasztotta a vért az ereimben.A fejemben cikáztak a gondolatok, és hosszú idő után rájöttem, hogy nem én vagyok a hibás.Nem nekem kell rosszul éreznem magam miattuk, hiszen nem nekem van magyarázkodni valóm.Az egyedüli ember, aki itt tisztába teheti a dolgokat, az csakis Zayn lehet.És most elhatároztam, hogy akármi lesz, nem fogom hagyni, hogy kibújjon a felelőssége alól.

Erőteljesen rápillantottam, de szótlanul bámult rám.Nem próbálta meg eltüntetni a dossziét, de megmagyarázni sem szándékozott.

- Nem akarsz mondani valamit? - tettem fel a kérdést, mivel nagyon más nem jutott eszembe.Nem akartam lerohanni, mert úgy gondoltam, hogy azzal csak rontanék a helyzeten, főleg akkor, ha feleslegesen voltam ideges.Tétovázott, amivel csak dühösebbé tett.Hihetetlen, hogy egyik pillanatról a másikra mennyire meg tud változni a légkör körülöttünk.Nemrég még minden olyan jó volt, most meg újra ködben tapogatózunk.

- Mit mondjak? - válaszolt, mintha minden a legnagyobb rendben lett volna.És talán ha nem vág olyan zaklatott arcot az incidens után, még el is hiszem, hogy nincs miről beszélni.De az arca túl sok mindent elárult.

- Mondjuk, hogy kik azok a lányok, és hogy miért tartasz róluk egy kicseszett dossziét! - emeltem fel kissé a hangom.Nem érte váratlanul a kis kitörésem, így még jobban biztossá vált bennem, hogy jó úton járok.Belül azonban nem az igazság felszínre törése, hanem a szomorúság uralkodott.Nem akartam csalódni benne, de tudtam, a dolog nem nagyon vezethet máshova.

- Minek kapod fel ennyire a vizet?Nem tudom, hogy mi az, semmi közöm hozzájuk - támadt vissza.Valahogy éreztem, hogy ismét nem fogunk sokra jutni.

- Mi az, hogy semmi közöd hozzájuk?Ez a te lakásod, mégis ki másé lenne?! - háborodtam fel.

- Bérlem ezt a lakást, Adelaine.Amikor beköltöztem már itt volt egy csomó cucc, fogalmam sincs, hogy ez hogy került ide! - folytatta.Egy percig sem akartam elhinni, hogy igaz amit mond, akármennyire is szerettem volna.

A szemeimet forgattam, miközben a kezemet az arcomba temettem. - Hihetetlen, hogy képes vagy hazudni.. - motyogtam.Közelebb akart jönni hozzám, de eltoltam magamtól.

- Higgy nekem - kérlelt, miközben mélyen a szemembe nézett.Másfelé pillantottam, hiszen nem sokáig bírtam volna állni a pillantását.

- Hagyjuk ezt.Majd ha úgy döntesz, vagyok annyira fontos, hogy megoszd velem az igazságot, és végre nem csak a betanult szövegedet nyomod, szólj - közöltem, majd kiszabadítottam magam gyenge szorításából, és még mielőtt a könnyeim utat törtek volna maguknak, gyorsan becsuktam magam mögött a lakás ajtaját, és otthagytam őt, nem törődve az utánam szóló kiáltásokkal.

***

Zayn Malik

Korábban

Míg Londonba tartottam, az időjárás 180°-os fordulatot vett, és egyik pillanatról a másikra szakadni kezdett a hó.Végül is ez normális decemberben, csak egy problémám volt vele; hogy utálom.Na jó, szeretem nézni az ablakból, ahogy hullanak a hópelyhek, meg minden, de bármilyen másik szituációban csak bajt okoz.Itt például, az utakon, hirtelen az összes sofőr úgy érzi, hogy 20 km/h -val kell haladnia, és ezen érték bármiféle meghaladása balesetet okoz.Oké, legyünk óvatosak, de nem véletlenül járják éjjel-nappal sószórós kocsik az egész országot.Szerencsémre azonban már csak pár kilométer választott el a város közepétől és egyben Gabriel lakásától, szóval nem kellett sokáig türelmetlenkednem a havazásban.

Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy miért kellett idejönnöm, főleg karácsony után, de mivel nem volt sok választásom, nem szegültem ellent a főnökömnek.Viszont kicsit aggasztott, hogy nem hónap eleje van, mert így még a szokásos pénz miatt sem hívhatott, amit hozzáteszem sosem személyesen szokott odaadni.A fejemben lepörgettem a dolgokat, amiket az elmúlt időszakban tettem, de semmi nem jutott eszembe, ami gondot okozott volna.Egyébként is, könnyen lehet, hogy valamit épp jól végeztem, és meg akar dicsérni.

Ezzel a gondolattal kanyarodtam be a Chester Street-re, mert nem akartam negatív baromságokkal elterelni a figyelmem.Percek múlva úgy is kiderül, hogy mit akart, ezért nem aggódtam túl.

Miután leparkoltam a kocsival, kiszálltam belőle, aztán pedig elmenekültem a száguldó hópelyhek elől, hogy ne legyen utána tiszta víz a hajam.Nem mintha igazán számított volna..
Így hát másodperceken belül sietősen becsengettem a már ismert házba, és csak vártam, hogy megjelenjen Gabriel, és beengedjen.Körülbelül 10 másodperc múlva meg is tette apró, de sejtelmes mosollyal kisimult arcán.Nem volt túl öreg, negyvenes éveiben lehetett, közeledve az ötvenhez, de jól tartotta magát.Már csak azért is, hogy fenntartsa a látszatot, hogy egy jó ember.

- Zayn, hát itt vagy - szólalt meg.

- Hello - üdvözöltem.

- Gyere be - invitált, én pedig nem haboztam.Már így is szétfagytam kint.

A házban jó meleg volt a nappaliban levő kályhának köszönhetően, de nem sokáig élvezhettem, mivel hamar áttértünk a konyhába.

- Kérsz kávét? - ajánlotta fel, mire bólintottam.Egyelőre teljes csöndben történt minden, ami kicsit furcsán érintett, de vártam kicsit, hátha ő kezdi, amit akar.Ez idő alatt inkább a ház belső szépségeit próbáltam felfedezni, de csalódottan kellett rájönnöm, hogy semmi otthonos nincs ebben a lakásban.Valószínűleg Gabriel csak azért van itt, hogy legyen valami a feje fölött, semmi másért.Végül is, úgysem tölt itt sok időt, mi értelme lenne?Rövid másodpercek elteltével a tekintetem visszatért az eközben kávét készítő férfira, aki még mindig úgy gondolta, hogy csöndben marad.
Mivel több mint egy percig csak a kávéval foglalatoskodott, megelégeltem.

- Szóval...mi történt? - kérdeztem.Válaszul figyelmen kívül hagyott, miközben én minden mozdulatát figyeltem.Legszívesebben kivertem volna azt a cseszett kávéscsészét a kezéből, de nem lett volna jó ötlet, így elvetettem.Körülbelül fél perc múlva, mikor készen lett, rám nézett, majd leült velem szemben az asztalhoz és elém tette a frissen elkészült italt. - Kösz - böktem ki.

Másodpercekig csak bámult rám, mint aki valamit nagyon keres a tekintetemben, de próbáltam a lehető legnyugodtabban viselkedni.

- Nos, Zayn - kezdte lassan.Kérdő tekintettel figyeltem. - Mostanában minden a legnagyobb rendben megy? - tudakolta.

- Igen, miért? - válaszoltam hirtelen.Isten tudja, hogy pontosan mire célzott.Bár van némi ötletem.Óvatosan beleszürcsöltem a forró kávéba, hogy addig is csináljak valamit, de ő még mindig csak maga előtt tartotta a sajátját, és szinte hozzá sem nyúlt.

- Csak beszélgetek.Tehát, akkor se durva verekedés, se rendőrség?Minden úgy megy, ahogy kell? - puhatolózott.Kezdett az agyamra menni.

- Mondom, hogy nem.Miért érdekel ez így hirtelen? - emeltem fel kissé a hangom.

- Csak.És mi van azzal a lánnyal, aki állandóan kutakodott utánad? 

Adelaine.

Régen megemlítettem neki mikor még nem voltam normális, hogy van egy csaj, aki állandóan cseszeget, de nem gondoltam volna, hogy megjegyzi.Akkoriban minden erőmmel azon voltam, hogy kiverjem őt a fejemből, de mivel nem hagyott békén így esélyem sem volt.Erre tessék, most konkrétan összejöttünk, és érzem, hogy Gabriel nem fog tőle repesni.A francba az egésszel..

- Semmi - hazudtam, válaszolva a kérdésre. - De mégis mi az istenért hallgatsz ki, mint valami bűnözőt? - Megkíséreltem más vizekre terelni a témát.Nem hiszem, hogy bejött.

- Itt én vagyok, aki kérdéseket tehet fel, mivel tudtommal tőlem kapod meg a pénzed, nemde?Idegesíts fel, és ugrik a pénzed.Ilyen egyszerű - pirított rám.

Ezek után jobbnak láttam, ha nem szólalok meg.Valószínűleg csak rossz válasz születhetett volna, így ehelyett halványan bólintottam, és befogtam a szám.

- Remek.Tehát? - utalt vissza az Adelaine-nel kapcsolatos kérdésre.Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak.

- Ahogy korábban is elmondtam, semmi.Már nem érdekli - hazudtam ismét.A szemkontaktust igyekeztem nem elkerülni, mert az egyenes lebukáshoz vezetett volna.

- Sikerült leállítani?Hogyan? - Nem hiszem el, hogy nem hagyhatjuk ezt a témát.Nem tudok hosszú ideig hazudni, különben belezavarodom.

- Hogy hogy hogyan?!Megmondtam, hogy hagyjon, és kész - magyaráztam a lehető legmeggyőzőbben.Gabrielnek ez édeskevés volt.

- Szerintem mindketten tudjuk, hogy ez nem így működik Zayn - reagált. - Olyan gyengén hazudsz - mondta szánalommal a hangjában.

- Mit akarsz, mi a szart mondjak akkor?! - törtem ki.

- Azt, hogy veszélyezteted-e az üzletet, vagy nem?Hogy az a csaj még mindig kutakodik a te hibád miatt, vagy sem?! - válaszolt. - Hogy is hívják? 

- Lényegtelen - mondtam.

Egy számomra megállapíthatatlan érzés futott végig a szemeiben, és tudtam, ez nem jelenthet jót.Gabriel túl rosszindulatú és furfangos ahhoz, hogy ennyivel elintézzen.Felesleges bármit is tennem, mert ha neki nem tetszik, megszívtam.

- Te mégis kinek az oldalán állsz? - emelte fel a hangját, de amint lehetett, vissza is vett a hangerőből. - Összeszűrted vele a levet, mi?Azért védelmezed annyira a kiscsajt, mert beleszerettél - közölte.

- Nem tudsz te semmit - mondtam, küzdve azzal, hogy ne menjen fel bennem a pumpa.Azt akarja, hogy kiessek a sodromból.

- Én tájékoztattalak Zayn.Ha miattad veszélybe kerül a bradford-i üzlet, főleg a te kis gyerekes érzelmeid miatt, akkor itt pár ember meg fogja ütni a bokáját.Nemcsak te - figyelmeztetett, egyértelműen Adelaine-re utalva.Na ez pontosan az, ami nem fog megtörténni.

- Nyugodj már le.Nem tud semmiről, és nem is fog - hűtöttem le.

- Most lehet.De innentől már nincs garancia, úgyhogy jól vigyázz magadra..Mert ha megtudom, hogy valakinek eljárt a szája, könnyen Daniel sorsára juthatsz - fejezte be a mondandóját.

Mondanom sem kell, Daniel előttem töltötte be azt a szerepet, amit most én, csak ő már..hogy is mondjam, halott.

- Felfogtam - közöltem, majd benyögtem valami elköszönésfélét, és mivel úgy éreztem, hogy a beszélgetésnek innentől kezdve semmi értelme, elindultam a kijárat felé, és ott hagytam Gabrielt a gonosz gondolataival együtt.Egyelőre azonban nagy szarban vagyok, és nem tudom, hogy hogyan fogok kimászni belőle.

Kifelé menet már a havazás sem érdekelt, az agyam ugyanis egész végig azon cikázott, hogy mit csináljak.Mit csináljak, hogy mindenkinek jó legyen.Tudtam, hogy az esély, hogy Gabrielnek ne legyen bogár ültetve a fülében már késő, így valami mást kellett kitalálnom.Akkor és azzal zsarolhat meg, amivel akar, és én nem tehetek semmit, különben ugrik a pénzem.Azt hiszem így eléggé meg vagyok kötözve, és gyakorlatilag senkitől nem kérhetek tanácsot, mivel mindenki visszajuttatná Gabrielhez.Talán James nem, de ő ki van lőve, hiszen Gabriel valószínűleg már így is sejti, hogy elmondtam az egyik haveromnak, nem akarom tovább fokozni azzal, hogy még többet mondok el neki erről.Szóval magamnak kell megoldanom.

Nem akartam azzal foglalkozni, hogy a múltban keresem a hibát, mert ha megtörtént, megtörtént.Nem akartam senkit sem hibáztatni, maximum magamat, amiért nem voltam képes leállítani magam Adelaine-ről, de ennek sem volt sok értelme, mert a lényeg egy, és ugyanaz.Gabriel rajtam tartja a szemét, és ebben a pillanatban ez nagyobb probléma volt, mint maga az, hogy ki tehet róla.

Mindeközben úgy éreztem, hogy szükségem van valamire, ami kicsit levezeti a feszültséget, szóval a kesztyűtartóhoz kaptam, és kihúztam belőle egy ilyesfajta helyzetekre tartogatott dobozt.Kivettem belőle egy cigicsikket, és a bal kezemmel a kormányt fogva, a csikkel a számban igyekeztem meggyújtani a végét, várva arra, hogy meggyulladjon.Miután elértem a célom, nyugodtabban fújtam ki a szürke füstöt, és hagytam, hogy belepje a teret.Másodpercek múlva már szinte fel is szívódott, és azt kívántam, bár ez a helyzet is olyan hamar megoldódna, mint ahogyan a füst eltűnik a levegőből.

Mert ahogy már említettem, nagy szarban vagyok, és jelenleg fogalmam sincs arról, hogy hogyan fogom elhitetni Gabriellel, hogy nincs igaza.Ugyanis pillanatnyilag amit állított, minden, csak nem hamis.

január 27, 2015

Ellenállás és kudarc[20.fejezet]

Sziasztok!Nem szaporítom a szót, másrészről viszont muszáj, hiszen néhány dolgot el szeretnék mondani.Ezt a részt annyira nehezen írtam meg, mint még egy részt sem, előre is elnézést kérek mindenkitől, aki szerint nem lett a legjobb.Másrészről viszont nagyon remélem, hogy elégedettek vagytok a hosszúsággal, hiszen kereken 4750 szó került bele, ami az eddigi legrosszabb rész, amit valaha is írtam, ráadásul még ki is hagytam belőle egy fontos részt azért, mert ha nem hagyom, valószínűleg holnap kapjátok meg.Ezzel kapcsolatban egyébként indítottam egy szavazást, amit bal oldalon találtok, ha érdekel, légyszíves ott döntsetek, és szavazzatok, hogy mit szeretnétek.Attól függetlenül, hogy ennyi időbe telt, remélem tetszeni fog nektek, nagyon köszönöm a türelmet, és a kommenteket,feliratkozókat, oldalmegtekintéseket!Elképesztően hálás lennék, ha szánnátok egy kis időt a kommentelésre, mert érdekelne, hogy mit gondoltok a sztoriról, (vagy akármiről, ami eszetekbe jut ezzel kapcsolatban) jól esne egy kis visszajelzés.
Legyetek jók, sok puszi!K  xx
ui.: esetleges hibákért elnézést kérek, bár többször átolvastam, és nem találtam

--------------------------------------


Barna szemeibe bámultam. - Le - mosolygott, és visszatért az ajkaimhoz, majd a nyakamhoz.A szívem hevesen vert a mellkasomban, és ennél hibátlanabb helyzetet el sem tudtam volna képzelni.Ki akartam élvezni minden pillanatát.
A tűz ropogása mellett lerángattam róla a pólóját és a nadrágját, míg ő is ugyanezt tette az én ruhadarabjaimmal.
Egyenesen meghaltam, mikor sötét szemeivel rám nézett. - Még nem is láttad a hálószobát.Érdekel? - kérdezte, mire egyértelmű bólintással válaszoltam.



Azt hiszem életem legjobb karácsonyán vagyok túl, és még nincs is vége.

-----------------------------------


Az emlékezetes karácsony estének sajnálatos módon hamar vége szakadt, így visszatérve a szürke hétköznapokba, a barátnőimmel próbáltuk kicsit feldobni a hangulatot azzal, hogy átjönnek hozzám egy kis csajos csevejre.A kedvem Szenteste óta viszont valahol három méterrel a felhők fölött lebegett, szóval nem igazán kellett felvidítani.Főleg akkor, amikor Lilah épp azt ecsetelte, hogy milyen unalmas volt a karácsony a családjával, és hogy szereti őket, de azért jó lenne inkább, ha a nemlétező szerelmével tölthetné kettesben.Ezt őszintén szólva nem értettem, hiszen nemrég még Dake-kel randizgatott, de biztosan lemaradtam valamiről.Azonban most először éreztem azt, hogy ezúttal szerencsésebb voltam, ugyanis idáig minden december 24-én azon töprengtem, hogy miért olyan a kapcsolatom a szüleimmel, amilyen.Zaynnek azonban ezt sikerült kivernie a fejemből, szóval nem lehetett okom panaszra, annak ellenére, hogy az egész kapcsolatunk néhány helyen hibádzik.Ezekkel a kisebbfajta problémákkal próbáltam nem törődni, mert úgy éreztem, hogy Zayn őszinte, és ez számít.

Egyébként is, a karácsony elmúlt, szóval már mindegy.Ekkor Lilah arcán hirtelen felvillant egy titokzatos mosoly, és csillogó szemekkel nézett ránk, miközben arra vártam, hogy ossza meg mi olyan fontos.

- Jesy, emlékszel arra a szórakozóhelyre, ahol voltunk múltkor, és találkoztunk azokkal a csávókkal? - nézett az említett lányra.

- Persze - vigyorodott el Jesy. - A Project Club.

- Várj, várj, várj.Miről van szó?Mikor voltatok ti bulizni? - lepődtem meg.

Barátnőim mentem egymásra pillantottak, és feltételezéseim szerint azt döntötték el, hogy mit osszanak meg a sztoriból, és mit ne.

- Ne haragudj, hogy neked nem szóltunk, de tudjuk, hogy nem szereted ezeket a helyeket, és még mi sem voltunk, aztán úgy gondoltuk, hogy megnézzük, és maximum azután, miután megbizonyosodtunk a dolgokról, azután elhívunk, meg hát mégiscsak Londonban van, szóval az nem rövid út Bradfordtól.És azt hiszem ez pont akkor volt, amikor te Zaynnel mentél valahova, így már csak azért sem.De ne haragudj, nem akartunk kihagyni - darálta le a szöveget Lilah fél perc alatt.

- Dehogy haragszom - mosolyodtam el. - Mondhattátok volna, de érthető, hogy nem szóltatok.

- Egyébként miért kérdezted? - érdeklődött Jesy Lilahtól.Amint újra felhozta ezt a témát, az utóbbi lány szeme azonnal felcsillant.

- Mert arra gondoltam, hogy elmehetnénk oda szilveszterezni.Hallottam, hogy hatalmas szilveszteri bulit szerveznek, és tuti, hogy rohadt jó lesz a hangulat! - lelkesedett már most Lilah. - Ja és persze neked is jönnöd kell ezúttal Adelaine.Már ha nincs programod - kacsintott rám, mire menten elvörösödtem.Nem volt nehéz kitalálni, hogy mire céloz.

- Nos, még nincs - tisztáztam. - Szóval akár mehetnénk is.Azt hiszem egyszer az életben nem árt egy ilyen buli - válaszoltam, mire a barátnőm arcán elégedettség tükröződött.

- Ááá, fantasztikus lesz!Ez lesz a legjobb szilveszterünk! - ugrott ki a bőréből, és összehúzott minket egy hármas ölelésre.Ha az a hely feleannyira jó, mint amennyire Lilah ámuldozik tőle, akkor valószínűleg nem lehet vele gond.Remélem Zaynnek nem volt valami más terve, de lehet, hogy csak én gondolok rá betegesen sokat.Ezt a gondolatot gyorsan ki is töröltem a fejemből, és inkább arra koncentráltam, hogy végre a barátnőimmel lehetek hosszabb idő után.

- És hé!Milyen fiúkról beszéltetek az imént? - pillantottam rájuk, mire majdnem egyszerre megrántották a vállukat.Nos, ez nem tűnik túl biztatónak, azonban még mielőtt válaszolni tudtak volna, eszembe jutott valami. - Mi van Dake-kel?Nem úgy volt, hogy jártok? - Lehetséges, hogy ennyire le lennék maradva?Ha ennyire nem tudom mi van a barátnőimmel, csak azért, mert van egy kis pasi-ügyem, mégis milyen barátnő vagyok?

- Nem illettünk össze - mondta szűkszavúan Lilah, bár nyilvánvalóan emögött több információ rejtőzött.Próbáltam csalódott arcot vágni, de nem folytatta tovább a mondanivalóját, én meg nem éreztem úgy, hogy ki kéne kényszerítenem belőle. 

- Egyébként válaszolva a kérdésed másik részére, két fiú odajött hozzánk beszélgetni, de ennyi volt, még a számunkat se kérték el.Pedig egész végig jófejeskedtek velünk - adta hozzá Jesy.

- És aww olyan helyes volt a barna hajú! - siránkozott Lilah.Úgy tűnik a Dake-kel való "szakítása" egyáltalán nem viselte meg.

- Kár.De majd most tuti lesznek jobbak számotokra - hangsúlyoztam ki az utolsó szót, hiszen a lehető legkevésbé öntelten hangozva is, nekem ott van a fekete hajú hercegem a másik lakásban.Ennek tudatában próbáltam eltüntetni egy apró mosolyt az arcomról.

- Tényleg, Zaynt is hozd magaddal, ha van kedve! - szólalt meg Lilah.

- Nem is rossz ötlet.Nem bánnátok? - kérdeztem.

- Dehogy.Legalább lesz aki megvéd minket, ha valami barom ránk mászik - nevetett.

Miután mindent megbeszéltünk mindannyian elégedetten mentünk a saját dolgunkra, jobban szólva ők, hiszen én otthon voltam.Jól esett, hogy őket egyáltalán nem zavarná Zayn jelenléte, és így egy fokkal nyugodtabban gondoltam a szilveszterre, hiszen nem akartam sem a barátnőimet, sem Zaynt cserben hagyni, ha esetleg arról van szó, hogy választanom kell.

Szinte még el sem mentek Jesyék, amikor máris kopogtattak az ajtómon.Arra gondoltam, hogy valamelyikük itt hagyott valamit, de ezt az ötletet el is vetettem, amint megpillantottam a nemrég említett fekete hajú herceget az ajtómban.A haja szexisen kócosan állt, de frissen volt borotválkozva, rajta pedig egy sötét farmer, és fekete-fehér geometriai mintákkal ellátott póló volt.Néha eltöprengtem azon, hogy tudatosan választja-e ki a ruháit, és úgy néz ki ilyen jól, vagy szimplán érzésre csinálja.Ez mindig is érdekelt a fiúkkal kapcsolatban, de sose jövök rá.Bezzeg mi lányok mi mindent csinálunk, hogy kinézzünk valahogy..Mindegy.

- Hát te? - vigyorogtam, meglepődve, hiszen nem számítottam rá.Válasz helyett gyakorlatilag letámadta az ajkaim, ami kellemesebben ért, mint maga a tény, hogy eljött.Azonban még mielőtt túlságosan is messzire mentünk volna, adtam egy puszit az ajkára, és elhúzódtam tőle, mire csalódottan felnyögött.Nem bírtam mosolygás nélkül, hisz látni azt a szomorú arcot a nagy barna szemeivel főszerepben nagyon édes volt.De nem lehet mindig az, amit ő akar.

- Gonosz vagy - állította, miközben lassan elindult a nappalim felé, otthagyva engem az ajtónál.

Megfordultam. - Miért is? - kérdeztem jókedvűen.Ő eközben ledobta magát a kanapéra, és csak azután nézett rám, miután kényelmesen elhelyezkedett.

- Mert nem hagyod, hogy örömöt okozzak - válaszolta duzzogva.

A számon még nagyobbra duzzadt a mosoly. - Jaj, te szegény ártatlan és önzetlen fiú, sajnálatos módon vissza kell fognod a hormonjaidat.Micsoda tragédia - játszottam el az együttérző arcomat, és odamentem hozzá a kanapéra.Mivel ráfeküdt, ezért számomra nem volt más hely, minthogy az ölébe üljek.Szóval fogtam magam, és a tévé felé fordulva a lábaimmal, minden testsúlyomat beleadva ráültem Zaynre, és mintha mi se történt volna, fogtam a távirányítót, és bekapcsoltam vele a tévét.Megint felnyögött, miután gondoskodtam arról, hogy egész testsúllyal szinte "rávetődjek", de nem fordultam felé, csak a tévé képernyőjét bámultam.Na nem mintha az adás érdekelt volna.

Mikor már majdnem belefeledkeztem a szerepbe, hirtelen Zayn akcióba lendült, és egy pillanat alatt rántott rajtam egyet - fogalmam sincs, hogy hogyan -  hogy így gyakorlatilag kilyukadjunk oda, hogy rajta fekszem.Tudja hogy kell elintézni a dolgokat..

Az arcunk csak pár centiméterre volt egymástól, mire ő elvigyorodott.Ez eszembe juttatta, hogy nem adhatom be a derekam, akármi is történjék, de mielőtt elhúzódtam volna, zseniális ötlet ugrott a fejembe.Szóval ahelyett, hogy leszálltam volna róla, inkább villantottam felé egy szexi mosolyt, - úgy értem próbáltam - és kezdődhetett is a móka.

Határozott mozdulattal ledöntöttem a kanapéra, és vadul csókolni kezdtem, mire ő hamar válaszolt.Bár egyértelműen nem erre a reakcióra várt, ami csak még jobban megmosolyogtatott belülről.Ha ez kell neked Zayn, akkor legyen.Beletúrtam sötét hajába, ő pedig a derekamat szorította, miközben én igyekeztem minden tudásomat elővenni a csábításról.
Mialatt a csók miatt szinte levegőhöz sem jutottunk, a kezemmel lassan benyúltam a pólója alá, és végigsimítottam a mellkasán, hogy elérjek a pólója aljáig, majd egyelőre megálltam.Mivel eddig fekvő helyzetben voltunk, most pozíciót váltottam, és míg Zayn még mindig hanyatt volt, én rajta ülve elkezdtem lehúzni róla a pólóját.Sötét szemeivel minden egyes mozdulatomat figyelemmel kísérte, mígnem végre sikerült lefejteni róla a textilt.Gondoltam a teljesítményem nem lett volna igazi az én vetkőzésem nélkül, így miután ő félmeztelen lett, gyorsan lekaptam magamról a felsőmet, és képzeletben gratuláltam magamnak, hogy a csipkés melltartómat vettem fel.Megnyalta rózsaszín ajkait, ami mosolygásra késztetett, hisz úgy feküdt, mint egy szexisten, de nem eshettem kísértésbe, mert ez most nem erről szólt.Bár megjegyzem nagyon élveztem, hogy én irányítok, és nem hagyom őt érvényesülni.Eközben viszont még mindig a kanapén voltunk, tehát hely nem volt túl sok, azonban ez nem sok problémát okozott.Pillanatokkal később visszatértem az ajkához, hogy tovább húzzam az időt, de éreztem rajta, hogy egyre türelmetlenebb.Főleg, mikor a kezemmel elértem a már amúgy is egyre szűkölködő nadrágjának szélét.Nyögés hagyta el a száját, szóval tudtam jó úton járok.Közben pedig tovább gyötörtem az ujjaimmal, konkrétan azzal, hogy nem csináltam semmit.

- Adelaine - formálta nehezen a szavakat.Halvány mosollyal rápillantottam, és kérdő tekintettel vártam, hogy mondjon valamit. - Ne kínozz - bökte ki, mire a mosolyom szélesebb lett.Elkezdtem kigombolni a nadrágján a gombokat, egyesével természetesen, de aztán inkább megpróbálta lerángatni magáról úgy, hogy én ne eshessek le mindeközben.Pár másodperc múlva sikerrel járt, így már csak egy fekete alsónadrág volt rajta, miközben rajtam fehérnemű plusz a melegítőm.Mivel ezelőtt csajos beszélgetést tartottunk Jesyékkel, nem öltöztem ki nagyon.

A tervem lassan a végéhez közeledett, így időhúzásként lehajoltam hozzá egy hosszú csókra, majd pár másodperccel később megéreztem az ujjait a melegítőm szélén.Nem hezitált sokat, de úgy éreztem, hogy itt kell véghez vinnem a csavart, szóval megragadtam a kézfejét, és eltoltam a bugyimtól.Összekulcsoltam az ujjainkat, majd adtam egy puszit a szájára, és végezetül egy mozdulattal leszálltam róla, hatalmas vigyorral az arcomon.Ellenben az övével.

Ennyire meglepett, csalódott, ideges és kiéhezett arcot sosem láttam Zayntől, mint amilyet most.

- Mi a fasz? - csattant fel, amint meglátta, hogy levakarhatatlan vigyorral távolodom tőle, és egyáltalán nem szándékozom visszamenni hozzá.Vagyis felfogta, hogy megtréfáltam.

Elindultam, hogy felvegyem a pólóm, míg ő felült a kanapén, és az ágyékához tartotta a kezét, hogy eltakarja a büszkeségét.

- Ez most komoly? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.Bólintottam, mire gúnyosan elmosolyodott. - Nem csinálhatod ezt! - szólt.

- Miért nem? - kérdeztem jókedvűen.Élveztem, hogy ennyire jól sikerült a tervem, szóval el is indultam a konyhába, hogy még inkább közönyt mutassak felé.

- Teljesen felizgatsz, hogy aztán kurvára itt hagyj a lüktető alsó felemmel! - Meg kell hagyni tényleg ideges volt.De nem tehettem ellene, az egész nagyon vicces volt számomra.Na jó, egy kicsit sajnáltam, mert tényleg nem lehetett kellemes, de muszáj volt megtennem.

- Sajnálom - mondtam neki mosolyogva, majd odamentem hozzá, hogy egy puszit adjak a szájára.Nem mintha ez kiengesztelte volna, bár egy kicsit azért nyugodtabb lett az arckifejezése. - De olyan édes vagy, mikor nem kapod meg amit akarsz.

Megvillogtatva fehér fogait, rám nézett. - Fordul még a kocka.

Erre szimplán elmosolyodtam.Majd meglátjuk.

***

Negyed órával később Zayn lezuhanyozva és felöltözve, míg én kajával a kezemben ültünk a kanapén, és valami műsort néztünk a tévében.Hál'Istennek Zayn nem vette túl komolyan az előbbi kis esetet, de az is lehet, hogy csak a bosszún agyalt.Hát..állok elébe.

Közben eszembe jutott 31-e, vagyis a szilveszteri buli, amit a lányokkal beszéltünk.Gondoltam ez egy jó alkalom arra, hogy megkérdezzem őt, hogy nincs-e kedve eljönni, hiszen most még talán nincs programja.Reméltem, hogy eljön, bár volt bennem némi aggódás is azzal kapcsoltam, hogy hogyan jönne ki a barátnőimmel.Később aztán ezt a lehetőséget el is felejtettem, hiszen nyilván nem egymással lennénk egész végig, meg amúgy is, valamikor úgy is találkozniuk kell.

- Mit csinálsz szilveszterkor? - vetettem fel a témát.

- Miért? - furcsálltam, hogy kérdésre kérdéssel válaszolt, de nem fordítottam különösebb okot neki.

- Lesz egy buli valami Project Club nevű helyen, és Lilah-ékkal megyünk.Tudod, az a Lilah akivel már találkoztál.Gondoltam jöhetnél - ajánlottam fel.

Hezitált, amit rossz előjelnek vettem. - Az az igazság, hogy a pár barátommal már megbeszéltük, hogy együtt ünnepelünk, szóval..

- Ó, értem.Akkor hagyjuk - mondtam, rejtve csalódottságom.Válasza már csak azért is meglepett, mert most eszméltem fel, hogy konkrétan nem is tudom, hogy kik a barátai.Sosem beszélt róluk.Olyan érzésem volt, mintha nem is ismerném.Ami végül is igaz volt.De ezt inkább elhessegettem, mert csak rossz érzésem lett tőle.

- De majd felhívlak - adott egy puszit a homlokomra.Próbáltam mosolyogni, de csalódott voltam.Azt reméltem együtt leszünk, de úgy tűnik nem így lesz.Ha a jó oldalát nézem, legalább nem kell majd azon aggódnom, hogy hogy jönnek ki egymással, vagy hogy kivel foglalkozzak többet.Biztosan jól fogunk szórakozni nélküle is.Talán így jobb is lesz, mint várom.

- Oké - mosolyogtam, majd mindketten a tévére szegeztük a tekintetünket, és nem hoztuk fel többé a témát.

***

Az elkövetkező napok gyorsan pörögtek, már csak azért is, mert téli szünet volt, és ha nincs iskola, az órák csak úgy repülnek.Nem mellesleg két napon belül új évet köszönhettünk, amit már nagyon vártam.Az ember ilyenkor automatikusan elhiszi azt, hogy a következő esztendő ezerszer jobb lesz, mint az előző, ez alól pedig én sem voltam kivétel.Attól függetlenül, hogy eddig ez sose jött be.Konkrétan már arra sem emlékszem, hogy tavaly mit vártam ettől az évtől.És hidd el, nem azért, mert annyit ittam volna.

A lányokkal viszont amióta csak lefixáltuk a bulit, szinte arról beszéltünk állandóan.Miután kiderült, hogy Zayn nem jön, nem hagytam, hogy elszegje a kedvem, és ugyanúgy vártam, mint Lilah-ék.Meg kellett beszélnünk, hogy hogyan jutunk el Londonba, na meg hogy hogyan vissza.Végül is abban maradtunk, hogy taxit hívunk, amire később összedobjuk a pénzt.Mivel egyikünk sem tud vezetni, - pontosabban Jesy éppen vizsgázni fog mostanság - nem volt más választásunk, na meg a tömegközlekedés ötletét inkább ejtettük.

Szóval két nappal szilveszter előtt éppen az említett lánytól indultam hazafelé, és amikor körülbelül 30 méterre voltam a háztól, megpillantottam Zaynt az épület előtt.Ahogy közeledtem feltűnt, hogy telefonál, míg a másik kezében tart valamit.Egy másodperccel később beleszívott abba a valamibe, szóval nem telt bele sok időbe, hogy rájöjjek, cigi az.De mégis mióta cigizik?Vagy ez is csak egy a sok olyan dolog közül, amit nem tudtam róla?Túl fura lenne, hogy eddig egyszer sem láttam, valamint nem is éreztem rajta cigaretta szagot.Hirtelen nem is tudtam, hogy kéne ezt kezelnem, ennek ellenére azért nem álltam meg, hanem folytattam az utam felé.Végül is, nem kell mindenről beszámolnia.Nem?

10 méterre sem voltam már tőle, amikor észrevett, és letette a telefont, majd bedugta a farmerzsebébe.A cigit viszont nem próbálta meg eltüntetni, ami meglepett.

- Szia - mosolyogtam felé, mintha semmi furcsa nem lenne a szituációban.

- Szia - köszönt vissza kicsit zaklatottan.A csikket még mindig lent tartotta derékmagasságban, gondolom nem tudta mihez kezdjen vele.

- Nem is tudtam, hogy cigizel - mondtam egyenesen, miközben lenéztem a kezében levő szálra.Hezitált pár másodpercig, majd összeráncolta a szemöldökét.

- Hát, nem is szoktam igazán..Csak ritkán - válaszolt, de éreztem, hogy valami nincs rendben.

- Jól vagy? - tettem fel a kérdést, hogy éreztessem vele, nem kell hülyén éreznie magát, akármi is van.Bár furcsálltam az egész cigizős sztorit, nem akartam kiakadni rajta, szóval amellett döntöttem, hogy lazán kezelem.

- Persze - mosolyodott el, majd adott egy puszit az arcomra.Ezután beleszívott egy utolsót a cigicsikk-be, majd ledobta a földre, és eltaposta. - Bemegyünk? - kérdezte, mire egy szimpla bólintással reagáltam.


***

Negyvennyolc óra hamar elrepült, majd reggel a szememet dörzsölve pillantottam a mobilom kijelzőjére, ahol már két sms várt Lilahtól azzal kapcsolatban, hogy mennyire izgatott.Oké, hogy én is vártam az estét, na de ennyire?Mindegy, ezért vagyunk jóban Lilah-val.Mert ő helyettem is izgul eleget.

Megmostam a fogam, hogy szép tiszta és fehér legyen, majd ugyanezt tettem a hajammal más okokból, időközben pedig csináltam magamnak reggelire egy szendvicset, hogy ne maradjak éhen.Mire mindezzel készen lettem már egy órával elmúlt dél, így volt még időm arra, hogy pihengessek.

A következő alkalommal, amikor az időt néztem, már volt annyi, hogy elkezdhettem készülődni, szóval a nap első része gyakorlatilag azzal telt el, hogy vártam és készülődtem.Lilah-nak köszönhetően megint kaptam egy ruhát, ami számomra először túl rövidnek tűnt, de mivel nekem nem volt sajátom, Lilah pedig azt mondta, hogy ez állna a legjobban, nem utasítottam vissza.Végül is a flitterek tetszettek rajta, és mégis hova vegyem fel ezt a ruhát, ha nem egy újévi bulira?

Úgy volt, hogy a helyszín 7 órakor nyit, mi pedig úgy gondoltuk, hogy fél órával később már kellően beindul a buli, viszont nem kell annyit sorban állnunk, így hát fél nyolc körül szerettünk volna odaérni.Ami azt jelentette, hogy fél 5-kor legkésőbb el kell indulnunk, hogy odaérjünk.

Gyorsan húztam egy tusvonalat a szemhéjamra, ami hál'istennek elsőre is sikerült mindkét oldalon, majd a szempillaspirállal még jobban felturbóztam a tekintetemet.Szerencsére sosem volt sok pattanásom, valahogyan engem ez a korszak elkerült, így nem kellett semmiféle erős alapozót felkennem magamra, ami sok időt spórolt.Az ajkaimat csak egy kis szájfénnyel kentem be, hogy ne legyen túl ribancos a kinézetem, majd indultam is a hajvasalóhoz.Barna fürtjeimet kicsit begöndörítettem, majd végül felvettem a ruhát, ami eddig ott pihent a szekrényemben.Egész elégedett voltam a látvánnyal, így már csak a magassarkúmért mentem, ami ez alkalommal nem volt túl magas, hisz belekalkuláltam azt is, hogy Londonból még vissza is kell jutni, márpedig az egy 10 centis magassarkúban nehéz lenne.Sietősen összepakoltam a cuccaim egy táskába, hisz tudtam, hogy Jesy-ék nemsokára itt lesznek a taxival együtt.Mikor éppen, hogy készen lettem, megcsörrent a mobilom, ami jelezte, hogy megérkeztek.

Felvettem a kabátom, kiléptem az ajtón, bezárva azt, majd mikor megfordultam Zayn állt velem szemben.Szinte megijedtem, olyannyira a semmiből tűnt elő.

- Jézusom Zayn, a szívrohamot hoztad rám - mondtam, mire az arcán feltűnt egy édes mosoly.

- Bocs, tudtam, hogy szexi vagyok, na de hogy ennyire - vigyorgott, mire mellkason vágtam. - Hé - nyöszörgött.

- Lassan a testtel drága - mondtam neki, amit szinte meg sem hallott.Helyette sötét szemeivel végigpásztázott a magassarkúmtól kezdve a csupasz lábaimon át, egészen a kabátomig.Megvillantotta félmosolyát, és egy kicsit közelebb hajolt a fülemhez, ami életre keltette a pillangókat a hasamban.

- Azért remélem, - kezdte - hogy nem túl kihívó a ruhád az alatt a kabát alatt, mert pillanatnyilag nincs kedvem szétverni néhány barmot, amiért nem tudják levenni a szemüket rólad - suttogta.

Mielőtt reagálni tudtam volna, kintről dudálást hallottam.Rájöttem, hogy sietnem kéne. - Nyugodj meg, nem az - mondtam, bár nem tudom ez mennyire számított neki nyugtatóként. - Most viszont indulnom kell, szórakozz jól - hadartam, mire magához húzott egy csókra, és miután nagy nehezen elengedett, kisiettem az ajtón, hogy kezdődhessen az este.

***

- Azt hittük már sosem érsz ide! - duruzsolta Lilah, mikor beszálltam a hátsóülésre.

- Bocsi, Zayn feltartott - mosolyogtam.

- Ennyi erővel már tényleg ő is jöhetett volna - tette hozzá Jesy, miközben az autó elindult.

- Ő is a barátaival lesz, és én is, már megbeszéltük - válaszoltam, és ezzel lezártuk a témát.

Az út további részében arról csevegtünk, hogy mennyire izgatottak vagyunk, folyamatosan az időt néztük, és közben végigdicsértük egymás szettjét.Mintha a ruhám az én saját ötletem lett volna.

Az idő néhol sietett, néhol nem, de az utazás végül is egész jól telt.Úgy éreztem, hogy a hangulatunk már így is nagyon jó, pedig még egy kortyot nem ittunk.Bár az is igaz, hogy közben többször eszembe jutott Zayn, és az, hogy vajon mit csinálhat most.De elvégre még el sem kezdődött a buli, szóval lesz időm, hogy elfelejtsem ezt, ugyanis már kezdett az agyamra menni.

Végezetül, olyan 3 óra elteltével megérkeztünk London szívébe, pontosabban a Project Club elé.Kifizettük közösen a taxit, majd megálltunk az épület előtt, hogy egy kis szemet vethessünk rá.

A zene már kintről megütötte a fülünket, valamint a színek, amik lilában, kékben, és rózsaszínben pompáztak, felturbózták az egész területet.Odamentünk a bejárathoz, ahol két sötét zakós csávó állt, és a személyiket kérték el.Szerencsére nem álltak sokan előttünk, így körülbelül 1 perc után sorra kerültünk.Lilah levakarhatatlan mosolyával együtt bemutattuk az igazolványainkat, majd mikor a két fickó bólintott, mindhárman elindultunk egy másik ajtó irányába.

Mikor beléptünk, egy hatalmas terület tárult elénk az előbb említett fények pompájában, tele emberekkel, és vagy 20 különböző elkerített helyiséggel, ahova le lehetett ülni.A zene hangosan dübörgött, majd nem sokkal később kiszúrtam a dj-t a jobb sarokban.Az egyik legfrissebb elektronikus dalt játszotta, a tömeg pedig megőrült érte.A barátnőimre pillantottam, akik szintén elámultak a helyiségtől, és a hangulattól, ami itt bent áradt.
Gyorsan berakattuk a kabátjainkat a ruhatárba, majd a pult felé vettük az irányt.

- Na csajok?Első kör? - kérdezte Jesy, mire mind én, mind Lilah bólintott.Két perc múlva pedig már elénk is volt tárva 3 pohár vodka naranccsal.

- Na hát akkor, az estére! - mondtam, és feltartottam a kezemben levő üvegpoharat, hogy aztán mindhárman egyszerre lecsúsztassuk a torkunkon.Éreztem, amint az alkohol végighalad a torkomban, majd azután nem sokkal melegség árasztja el az arcom.Nem szoktam sokszor inni, de ha iszom, akkor iszom.Persze nem akartam holtrészeg lenni, különben ki tudja mi történhetne itt, Londonban?Nem akartam ennyit kockáztatni.

Fél órával később még mindig talpon voltam, ami igazán megnyugtató volt, ellentétben Lilah-val.Kissé kiütöttnek tűnt, szóval alkohol helyett próbáltuk inkább vízzel itatni, mintsem valamivel, ami jobban megártana neki.Szerencsére viszont nem voltak problémái a járással, csak kissé őrültségeket beszélt.Amit végül is mindig csinál, szóval...Mindegy.Ezekért szeretjük.

A következő pillanatban azonban már egy elkülönített résznél üldögéltünk Jesy-vel, Lilah-val, és két idegennel, akiket nemrég ismertünk meg.Az egyik fiút - ha jól emlékszem - Gregnek, a másikat pedig Danny-nek hívták, és mindketten barna hajúak voltak, szóval nehezen tudtam megkülönböztetni őket.Gregnek azonban kicsit hosszabb haja volt Danny-énél, hiszen neki teljesen rövid volt.A barátnőimre pillantva egyből tudtam, hogy bejönnek nekik a fiúk, de nem tudtam eldönteni, hogy kinek melyikük.Szerencsére ők nem voltak teljesen részegek, ráadásul nem is tűntek valami erőszakosnak ahhoz, hogy kihasználják ha például Lilah kicsit sokat iszik.

Közben az italok a mi részünkről is egyre inkább fogytak, és egyre inkább éreztem a hatását.Leginkább azon, hogy konkrétan minden második viccen nevettem, akárki is sütötte el.Aztán emlékszem, hogy nem sokkal később elmentünk táncolni, mikor az egyik kedvenc slágeremet adták be.Minden mást kizártam a fejemből, szimplán csukott szemmel csak a zene ütemére koncentráltam, és arra gondoltam, hogy jó ötlet volt idejönni.A fények össze-vissza cikáztak a helyiségben, néhol a tömeg egy egységgé olvadt össze a szemem előtt, és úgy éreztem, hogy a sok folyadéktól ki kéne mennem a wc-re.A tekintettel kerestem Jesy-t vagy Lilah-t, de csak hosszas keresgélés után találtam meg az előbbit.A kezemmel és a számmal egyaránt próbáltam jelezni, hogy kimegyek a mosdóba, majd mikor úgy gondoltam megértette, elindultam az egymáshoz dörgölőző emberek között.

Ha azt hittem, hogy a wc-ben kevesebben lesznek, mint kint, akkor tévedtem, de nem volt elég önuralmam ahhoz, hogy erre bármit is reagáljak.Szépen lassan vártam, majd miután láttam pár lányt rókázni, sminket igazítani, és különböző csávókkal smárolni, végre sorra is kerültem.

Kifelé menet hirtelen megszédültem a fülledt levegőtől, és a több száz fiataltól, akik táncoltak, de miután sikerült összeszednem magam, elballagtam abba az irányba, ahonnan korábban jöttem.Azt reméltem, hogy megtalálom Lilah-ékat.

Nem sokkal később észrevettem Lilah göndör fürtjeit, valamint vöröses ruháját, és ott volt valami Greg-re hasonlító fiú is, így elindultam feléjük, de mivel nagyon táncoltak, nem akartam megszólítani.Inkább én is beilleszkedtem a tömegbe, és a zene ütemére kezdtem mozogni.Pár pillanat múlva azonban Lilah abbahagyta a táncolást, és hirtelen elindult balra, a kijárat felé.Utánanyúltam, és megérintettem a vállát, hogy megkérdezzem mi van.

- Lilah? - szóltam, azonban amikor megfordult, feltűnt, hogy ez a lány rohadtul nem a barátnőm.Furán nézett rám, mire elvigyorodtam. - Ja, bocs.Azt hittem más vagy - közöltem, majd arrébb mentem pár métert.Talán meg kellett volna keresnem Jesy-éket, de mikor a mobilomra pillantottam semmilyen üzenetem nem érkezett tőlük, szóval azt szűrtem le, hogy jól vannak, ráadásul ismét az egyik kedvenc számomat adták, amit nem lehetett kihagyni.

A tömeg teljesen megőrült tőle, mindenki együtt bulizott az egész épületben, így én is a csípőmet rázva engedtem át magam a ritmusnak.Az érzés, hogy szabad vagyok, gondtalan, és nem kell semmivel sem foglalkoznom teljesen magába kerített, akár egész éjszaka bírtam volna táncolni.

Hirtelen két erős kezet éreztem a derekamon, amiből rögtön tudtam, hogy csakis valami kanos csávó lehet.Már amennyire ezt fel tudtam fogni abban a pillanatban.Mégis azonban, valamilyen okból kifolyólag nem volt rossz érzésem.Az egésszel kapcsolatban pozitív gondolatok töltötték meg a fejem, és csak ez számított.A kisugárzása szinte a lelkemig égetett, de nem hagytam abba a táncolást, ellenben ő sem eresztett el engem.Nem tudom miért, de különleges érzés fogott el, ahogy hozzám ért, és magához húzott, szóval nem szándékoztam leállítani.Amúgy is egész este egyedül táncoltam, nekem is kijár egy táncpartner.Nem?

A teste ritmusban mozgott az enyémmel, miközben gyakorlatilag azt sem tudtam, hogy kiről van szó.A kezei végigsimítottak a ruha vonalán, a vágy pedig, hogy megtudjam ki az, egyre sürgetőbbé vált, de ezzel szemben kíváncsi voltam, hogy meddig megy el.A zene szinte már ott dübörgött a dobhártyámban, amikor váratlanul az ajkait éreztem a nyakamon, így kissé maga felé fordítva.Megvárta a reakcióm, de mivel nem húzódtam el, és még csak meg sem szólaltam, apró puszikat kezdett nyomni az érzékeny területre.Az érzéstől nem tudtam semmi másra koncentrálni, az összes rossz gondolat elhagyta a fejem, egyszerűen csak csukott szemmel élveztem az egészet, miközben még mindig a zenére táncoltunk.Nagyon jól csinálta, amit csinált, bár emlékeztetett valamire.

Mikor úgy éreztem nem bírok tovább várni, muszáj megtudnom, hogy ki az, hirtelen abbahagyta a csókolást.A fejét azonban nem húzta el az arcomtól.

- Szóval ilyen könnyen adod magad? - suttogta a fülembe, mire bizseregni kezdtem.Ismerős volt a hangja, de nem tudtam honnan.Férfias volt, egyben angyali.Olyan volt, mintha a válasz ott lenne a nyelvem hegyén, de valahogy nem jövök rá.

Aztán beugrott.

Lassan megfordultam, miközben a csípőmről eltüntette a kezét, és egy pár csokoládébarna szemmel találtam szemben magam.

- Zayn - vigyorogtam, és magamhoz szorítottam.Az arcán, valamint fekete ingén visszaverődtek a klub sokszínű fényei, így olyan volt, mintha nem is erről a bolygóról származna.Mintha valamiféle isten lenne.Bár lehet, hogy csak az alkohol miatt gondoltam ezt.

- Még hogy nem túl dögös a ruhád, ha? - kiabálta túl a dübörgő zenét pont, hogy halljam.Megráztam a fejem, mire ő megvillantotta félmosolyát, én pedig majdnem elájultam.

- Tetszik? - kérdeztem csábítóan.Válaszul közel hajolt a fülemhez.

- Jobban tetszel ruha nélkül - mondta, nekem pedig ennyi elég volt ahhoz, hogy csupán a szavaival életre keltse bennem a vágyat.Közel hajoltam hozzá egy csókra, amit gyakorlatilag csókcsata követett, miközben egyre jobban éreztem, hogy szükségem van rá.Teljesen magához húzott minden levegőt megszüntetve ezzel közöttünk, de nem bántam.Minél közelebb volt hozzám, annál jobb.Pár pillanat múlva azonban megéreztem erekcióját a combomnál, szóval örültem, hogy itt ebben a klubban senki sem velünk foglalkozik, és még világos sincs.Gondoltam kicsit kínzom, így kissé hozzádörgöltem magam.

- Adelaine - motyogta, és a szemembe nézett. - Ne - húzódott el.Szótlanul néztem rá. - Nem bírom.

- Akkor menjünk haza - álltam elő ezzel a hirtelen ötlettel, amivel sikerült meglepnem.

- Most? 

Bólintottam.Nem tudom miért akartam, de most ez az út is egyszerűbbnek tűnt, minthogy itt szenvedjünk azon, hogy itt ez a sok ember, és nem foglalkozhatunk egymással.Zayn megragadta a karom, írtam egy sms-t mindkét barátnőmnek, tíz percen belül pedig már az előbb említett fiú kocsijában ültünk.

Zayn Malik

Nem tudom mit vártam Adelaine mostani kinézetétől, amikor alapjáraton is elég csak ránéznem ahhoz, hogy a nadrágom túl szűk legyen.A legrosszabb az egészben, hogy amióta megszívatott pár napja, nem voltunk együtt, így mostanra elég, ha csak egy ujjal hozzám ér, és már kész vagyok.Nem tudom mióta lett a kínzások királynője, de nagyon tudja, hogy mit csináljon, és mit ne, ami rám nézve nem túl jó.

Azt a gondolatot egyértelműen kizártam, hogy most álljak bosszút a múltkoriért, ugyanis pillanatnyilag csak az járt a fejemben, hogy végre hazaérjünk.Szinte hasítottam az utakon, és az volt a mázlim, hogy olyan késő volt, hogy az égvilágon senki nem járt arra.Viszont így is simán lehet, hogy másfél órába fog telni az egész.

A kormányt szorítva csakis az utat figyeltem, szándékosan nem Adelaine-re pillantva, azonban ez nem nagyon jött össze, amikor megéreztem gyengéd ujjait az ingem gombjainál.Az izmaim megfeszültek, ahogy még jobban szorítottam a kormányt, és ahogy jobbra pillantottam, Adelaine lágy vonásai teljesen elvették a figyelmem.A picsába, gondolj már valami másra,bármire!Levegő be,ki.A tekintetemet visszaszegeztem az útra, és próbáltam ignorálni a mellettem ülő lányt, aki gyakorlatilag le akarta rángatni rólam az ingemet.Szerintem életemben nem volt még ekkora kísértés, mint most, és nem tudtam meddig bírom.

Másodpercekkel később ügyetlenül, de megpróbálta egyesével kigombolni az ingemen levő kis gombokat, ami számomra felért egy kínzással, majd mikor végzett, - amennyire az üléstől lehetett - átölelt, és a vállamra hajtotta a fejét.Egy ideig megnyugodtam, mert azt hittem így marad, és elalszik, de tévednem kellett.Úgy döntött, hogy tovább kínoz azzal, hogy a nyakamat kezdi csókolgatni.

- Ha nem akarsz balesetet szenvedni, akkor azt ajánlom, ezt most hagyd abba - figyelmeztettem, de nem igazán hatotta meg hosszú távilag.Teljesen megőrjített, és ezt pontosan tudta.Az agyamban cikáztak a lehetőségek.

Amikor azt hittem ezt már nem lehet fokozni, ő megtette.Miközben a nyakamon hagyott nedves csókokat, az egyik kezével a tarkómat cirógatta, a másik szabad kezével az addig hasamon tartott pozícióból elindult az ágyékom felé.Ne ne ne ne ne.Megragadtam erőteljesen a kezét, és elhúztam magamtól.

- Várj - szóltam, és végre meghallgatott.

Gyorsan ahol lehetett leparkoltam az út mellett a kocsival, és mély levegővétellel leállítottam a kocsit.A környéken teljes sötétség és üresség volt, csak mi ketten léteztünk.Adelaine nagy vigyorral az arcán automatikusan a hátsóülésre mászott, mintha kitalálta volna a gondolataim, én pedig követtem. 

- Ez nagyon nem volt szép húzás, remélem tudod - mondtam, mielőtt levettem volna az ingen és a már szinte fájdalmas nadrágot, ő pedig elégedetten a teljesítményével hagyja, hogy végre irányíthassak azok után, amiket tett velem.